Pintytulaj a nulláról

Édesanyám pár éve özvegyült meg és azóta elég magányos otthon. Lefoglalja magát, ahogy tudja, és persze mi is próbálunk gyakran megfordulni nála a gyerekekkel, de értelemszerűen nem pótolhatjuk apámat. Van pár barátnője, velük sokat trécsel telefonon, ennek nagyon örülök. Viszont sajnos amióta egyszer elesett a tükörjégen és csípőprotézise van, nem nagyon tud szaladgálni. Többször felmerült már családi beszélgetések alkalmával, hogy kéne neki egy állat, de sose jutottunk messze a tervezgetéssel. Egy kutyát, még ha egy kiskutyát veszünk is neki, sétáltatni kell. Azt még vállalnánk mi, hogy elfuvarozzuk őket arra a pár állatorvosi vizitre, de anyu nem fogja a több kilós száraztápokat hazacipelni, vagy akár egy zacskó macskaalmot, ha arról van szó. Bár a macska ötletét elég hamar elvetettük, anyu ugyanis allergiás rájuk. Aztán egyszer feltűnt, hogy mennyit mesél a madarakról a kertben, illetve megkért, hogy hozzunk faggyúgolyókat, meg madáreleséget is, ha olyan helyen járunk. Több se kellett nekünk: madár! Hogy nem jutott eszünkbe madarat venni neki!

Anyám meggyőzése

Hát az érintett rábeszélése nem volt könnyű menet. Mert, hogy nem tudja, hogyan kell, még megdöglik itt neki, mit csináljon vele? Ez persze csak a lámpaláz, meg a vonakodás, pár hónapig az ment, hogy mi rákérdeztünk, ő tiltakozott, mi hagytuk. De közben foglalkoztatta a gondolat, mesélt pár történetet attól a barátnőjétől, akinek régen arapapagája volt, tudom tehát, hogy kérdezősködött. Egyszer találtam nála egy antikvár kiskönyvet a zebrapintyekről, amit aztán sutyiban próbált eltüntetni a szemem elől, nehogy lássam és igazam legyen.

Az én egyetlen valós aggályom a ketrectakarítás volt, mert az azért nem a legfennköltebb feladat. De erről persze hallgattam, mint a sír. Anyám aztán egy alkalommal már azt kérdezte, hol lehet pintyet kapni, elvinnénk-e? Örültem nagyon. Megbeszéltük vele, hogy születésnapjára akkor együtt elmegyünk az állatkereskedésbe és ő választ magának egy zebrapintyet, vagy kettőt is akár, ha szeretné, hogy párban legyenek. Ez amúgy egy hatalmas dilemma volt, de kezdésnek végül úgy döntött, egy is elég lesz.

Előkészületek és beszerzés

Miután már kitaláltuk, hogy pinty lesz és a dátum is megvolt: anyám szülinapja, nekiláttunk előkészíteni a terepet. Anyámnak egy teljes délutános elfoglaltságot adott kitalálni, hova is tegye majd, ehhez a lányom volt a segítsége, amíg ide oda pakoltak a lakásban. Az is az ő ötlete volt, hogy a nagyit bevonjuk a bevásárlásba. Ebből is támadt némi probléma, mert nem akartam órákig ácsorogtatni egy üzletben, elég lesz az az izgalom a madár kiválasztásakor. De persze az ifjúság már ennél leleményesebb, hát hiszen a neten minden fenn van!

Úgyhogy lányom leültette hatvanöt éves édesanyámat a tablet elé – a mobilképernyő túl kicsi volt neki – és elkezdte mutogatni a Petnet állateledel webáruház kínálatát. Anyám elsőre hunyorgott veszettül, aztán kezdte megérteni a logikát, lányommal egyre másra pakoltatott a kosárba. Kalitka, etető, itató, kishinta, úgy belejött, végül kezdtem megijedni, hogy titkon elretten a végösszeg miatt. Szerencsémre azonban ennyi esze az én lányomnak is volt, azt már nem mutattuk meg neki: ajándékba lesz! Az indoklás meg is tette a magáét, a petnet.hu szállítmány meg pár nap múlva megérkezett a munkahelyemre.

Keresztelő és beköltözés

Anyu nagyon izgatott volt aznap, hogy elvittük az állatkereskedésbe. Ha már így alakult, egy közös családi napot csaptunk az esemény köré, kocsival elfurikáztuk a Városligetbe, ott picit sétáltunk, amennyit kedve volt és jól bírt, aztán közösen megebédeltünk. Kávé mellett elbeszélgettük azt az időt, amíg tartott a kajakóma és aztán usgyi megvenni a pintyet.

A boltban aztán percekig nézte a hatalmas kalitkában a hat zebrapintyet és legnagyobb meglepetésemre meg is tudta különböztetni őket. Ez az eladónak okozott némi nehézséget, mert anyám pont azt szerette volna, amit a legnehezebben fogott csak be. Odahozta nekünk, megmutogatta, anyám meg úgy el volt foglalva a nézegetésével, elfelejtett helyeselni.

Sárfány-nak nevezte el. Mint mondta, azért, mert én kiskoromban valami természetfilmben hallottam a sáfránypintyekről, csak nem bírtam helyesen kiejteni, mindig azt mondtam helyette, hogy sárfány. Így lett az amúgy zebrapinty Sárfány. Kaptunk néhány instrukciót, hogy az átköltözés miatt  hogyan teheti majd kellemesebbé az új otthont és meddig számíthat rá, hogy Sárfány kissé búskomor lesz. Anyám azonban alapos asszony és készült, pontosan tudta, mikor mennyit kell neki adni miből, hányszor és hogyan tisztítsa a kalitkát, valahonnan szerzett egy díszes terítőcskét is, megkérdezte az eladót ez jó lesz-e letakarni estére a kalitkát?

Az élelmezés

Az egyetlen, amin gondolkodott, hogy mi lesz, ha a nyirkos időben nem tud lemenni eleségért? Mondtam neki, hogy ebből nem csinálunk problémát, beraktározunk nála. De ha szól, hogy már kevés van, egyszerűen rendelünk a Petnet.hu oldal kínálatából, ahogy eddig is. Ez egy elég jól működő rendszer lett, mert anyu címére kértem a kiszállítást. Nem mondom, egyszer kétszer előfordult, hogy pont akkor jött a futár, mikor anyu elbóbiskolt, de 95%-os sikerrel helybe ér a csomag és nem is kell sokat várni, amíg megérkezik.

Sárfány, az új családtag
Tagged on: