Sárfány, az új családtag

Sárfány, az új családtag

Pintytulaj a nulláról

Édesanyám pár éve özvegyült meg és azóta elég magányos otthon. Lefoglalja magát, ahogy tudja, és persze mi is próbálunk gyakran megfordulni nála a gyerekekkel, de értelemszerűen nem pótolhatjuk apámat. Van pár barátnője, velük sokat trécsel telefonon, ennek nagyon örülök. Viszont sajnos amióta egyszer elesett a tükörjégen és csípőprotézise van, nem nagyon tud szaladgálni. Többször felmerült már családi beszélgetések alkalmával, hogy kéne neki egy állat, de sose jutottunk messze a tervezgetéssel. Egy kutyát, még ha egy kiskutyát veszünk is neki, sétáltatni kell. Azt még vállalnánk mi, hogy elfuvarozzuk őket arra a pár állatorvosi vizitre, de anyu nem fogja a több kilós száraztápokat hazacipelni, vagy akár egy zacskó macskaalmot, ha arról van szó. Bár a macska ötletét elég hamar elvetettük, anyu ugyanis allergiás rájuk. Aztán egyszer feltűnt, hogy mennyit mesél a madarakról a kertben, illetve megkért, hogy hozzunk faggyúgolyókat, meg madáreleséget is, ha olyan helyen járunk. Több se kellett nekünk: madár! Hogy nem jutott eszünkbe madarat venni neki!

Anyám